Az első megállónál megpihentették gépeiket, majd a gátnál a klubvezető javaslatára megkeresték a „Tüskei ereszkedőnél” régvolt temető sűrű bokrok rejtekén látható megrongált keresztjét. (A keresztről sajnos nincs említés és fotó a Dombóvár c. könyv „köztéri szobrok” fejezetében)

Részlet Takács Istvánné Gyökerek nyomában c. könyvéből: „Azidőtájt (1830-as évek) volt Dombóvárnak egy harmadik temetkezési helye is, éspedig a „Tüskei ereszkedőnél”. Ugyanis mindig akadtak olyan halottak még a múlt században is, akiket a közösség nem fogadott be. Ezek elsősorban a kereszteletlen kisdedek voltak. Őket a temetőn kívül hantolták el,a tüskei ereszkedőnél felállított kereszt köré. Dunántúlon elég elterjedt volt ez a szokás: útszéli keresztek körül földelték el a halva születetteket,i de járt ki siratni az anyjuk. A koraszülött gyermekek ugyan éppen nem lehettek bűnösök és hogy sírjuk mégis a határra került, annak a keresztvíz hiánya volt az oka, ami a keresztény közösséghez való tartozást jelentette volna”.

Sajnos a temetőre nem utal más, de a fiatalok érdeklődéssel hallgatták a klubvezető a környezetet is bemutató visszaemlékezéseit.

Az est beálltával még készültek fotók a tóról, a zuhogóról, és az egykori Tüskepusztai vasúti megállónál is kaptak ismertetést a környék múltjáról, az ásatásokról, a fellelt értékekről.

Jövő héten a volt katonai laktanya romos épületeit és a zsidótemetőt veszik célba gépeikkel a Légy Képben tagjai.

Szöveg: Tilinger Sándor. Válogatást nézhet meg a klubtagok fotóiból a lenti képre kattintva.