A túra fő szervezője, elindítója és megálmodója Haraszti Gábor volt, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület alapító tagja, aki első látásra beleszeretett a dimbes-dombos, dúsan zöldellő tolnai tájba és barátaival, turista társaival együtt célul tűzte ki, hogy ezt a szépséget másoknak is megmutassa.
Idős kora ellenére még ma is, sok fiatalt megszégyenítő lelkesedéssel és kitartással rója ilyenkor, pünkösd táján az erdőt, hogy kijelölje a túraútvonalakat, és hogy elhelyezze, a nemzeti színű szalagokat és az irányjelző táblácskákat, majd a túra után újra gondosan összeszedje azokat.

A vadakban gazdag erdők, a szebb napokról tanúskodó, csendes kis falvak, a gondosan megművelt szántók és a virágos rétek valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak az idelátogatóknak. A tiszta erdei levegő, a madárcsicsergés, az erdei utakat kísérő kis patakok csobogása remek alkalmat kínál a testi-lelki felüdülésre.

A gyaloglás során a résztvevők nemcsak a városok zaját és porát hagyják fokozatosan maguk mögött, hanem szép lassan egy időutazás részeseivé is válnak.

Mucsin, az egykor gazdag sváb községen áthaladva, bizonyára sokaknak feltűnik majd a faluközpontban magányosan álldogáló kisfiú fehér kőszobra. A szobor azoknak a németajkú lakosoknak állít emléket, akiket a II.világháborút követően a községből kitelepítettek. Az egykori kisfiú szüleivel együtt kényszerült elhagyni hazáját, de idős korában visszatért szeretett falujába, és a végső nyugalmát is itt találta meg.
Papdon, az erdő mélyén lévő rét közepén magányosan álló kis kápolna készteti csodálkozásra az arrajárót, és állít emléket egy régen eltűnt falunak, mely minden bizonnyal az átvonuló török hadak pusztításának esett áldozatul.
Anna-fürdő és a közelben lévő Apponyi-kastély a természet és a természetszerető ember harmónikus együttélését mintázza. Az Anna-fürdői erdei iskola a környék sok kisdiákjában hagy majd minden bizonnyal életreszóló emlékeket.
A Wosinsky-emlékműnél a tudós, lengyeli plébános emléke előtt tiszteleghetünk, aki kutató munkájával, számos közelben feltárt római kori leletével a szekszárdi múzeum gyűjteményét is megalapozta.

És miközben csendesen, szemlélődve áthaladunk a tájon és engedjük, hogy az erdei illatok és a madárcsicsergés mellett a különböző korok emléke is áthasson minket, bizonyára lesz alkalmunk megpillantanunk egy-egy félénk őzet, kecses szarvast is. Mert vadban is igazán gazdag ez a vidék.

Aztán a megfáradt kirándulók lassan elérik Kurd községet, a túra végállomását. A fényes, nemrég helyreállított templomtorony már messziről mutatja a közeledőknek az utat. Végre ez is a helyére került. Tavaly ugyanis még a templom mellett, a földön felállítva nyújtott nem mindennapi látványt a faluba érkezőknek.

Végül a kitartó célba érőket a polgármester és az önkormányzat dolgozói várják egy kis falusi uzsonnával a művelődési házban, melyhez természetesen a helyi termelők is hozzájárulmak. Teszik ezt abban a reményben, hogy a következő évben a vendégek majd újra ellátogatnak pünkösdkor ide, és elhozzák a barátaikat, családtagjaikat is.

fwk