Ritka, hogy egy ilyen kérdésre valaki azt felelné, milyen jó volt otthon a lakásban lenni.

Nem véletlen, hogy szakértők szerint a gyermekek a szabad játék során fejlődnek a legjobban. Ugyanez igaz a kültéri átékra. A környezet, a természet, az élőlények és élettelen tárgyak szemlélésével és megismerésével gyűjthetnek tapasztalatokat, melynek során kialakíthatják saját képüket a világról. Ez ösztönzi őket arra is, hogy szeressék és védjék a természetet és mindent, ami benne él.

Természetesen a negatív élmények is hatással vannak a természethez való viszonyra, és rombolhatják a kialakított képet. Ha egy gyermeket tiltanak a bogaraktól vagy csigáktól, egy idő után meg sem próbálja majd megérinteni, megvizsgálni őket, hanem megundorodik tőlük.

Fontos megjegyeznünk, hogy a gyerekek akkor lesznek igazán motiváltak, ha a természetben eltöltött élményeik szórakoztatóak.

A természet, mint terápia

A gyermekeket nap, mint nap rengeteg információ éri a körülöttük lévő világból, melyeket akár egyszerre fel kell dolgozniuk. Éppen ezért nem tudják a figyelmüket huzamosabb ideig egy dologra fókuszálni. Ilyenkor nagyon hasznos lehet számukra, ha elvisszük őket egy olyan helyre, ahol szabadon barangolhatnak, felfedezhetnek, megfigyelhetnek különböző élőlényeket a természetes élőhelyükön. Ezzel nagyon sokat teszünk azért, hogy csökkentsük bennük a stresszt, a szorongást, a megfelelési kényszert.

A pozitív élmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek szívesen töltsék az időt a természetben. A közös játék nagyon fontos, és a szülők felelőssége az, hogy megmutassák a gyerekeknek, hogy a hétköznapokban is van idő a természetben feltöltődni.

A legegyszerűbb játék a legizgalmasabb

Gyakran hallani azt a kifogást, hogy egyes programokra azért nem viszik el a gyerekeket, mert sokba kerül, vagy éppen nincs rá idő, esetleg elég szabad kapacitás. Talán nem gondolnánk, de a gyerekek nem a drága és divatos programokra vágynak leginkább. Sokkal inkább olyanokra, ahol lehetőségük nyílik megismerni az őket körülvevő világot, amihez elég egy bot és némi képzelőerő.

Egy bottal is segíthetnek egy katicabogárnak, vagy éppen megmenthetik a cserebogár életét azzal, hogy a beton helyett a fűbe helyezik. Ezáltal látják a felépítését, a lábait, és ha legközelebb a nyakukba pottyan egy a fáról, nem ijednek meg tőle, hanem kedves ismerősként üdvözlik.

Ugyanígy egy nagyító is csodát tehet, hiszen kit ne bűvölne el akár egy fűszál, ha egészen közelről, minden apró részletét megismerheti?!

A gyerekeknek tehát leginkább az együtt töltött időre van szükségük. Ne sajnáljuk tőlük, hogy megismerhessék az őket körülvevő világot!